2008. szeptember 11., csütörtök

ugyérzem kell irnom. bár semmi érdekes nem történt mostanában, mégis van valami ami arra késztet, hogy irjak. tudom sok ember csalodott bennem, vagy meglepödött azon, ami valojában én vagyok, csak sose mutattam ki. rengeteg oldalam van. rengeteg féle képpen tudok reagálni helyzetekre, még néha én sem igazán vagyok tisztában azzal mit miért csinálok

emlékek. bár tudom, hogy nemkellene ezt hallgatnom, mégis olyan jo átadni magam egy érzésnek, egy pillanatnak az életembol, aminek tudom, ugysem lesz soha olyan vege amilyet szeretnék. vagy talán nem is kell olyan vége legyen, nem tudhatom mindig mi a jo nekem. pillanatokra, orakra megkaphattam valakit, megsem lett soha az enyem. tudom, hogy barmikor atelhetem ugyanezt. de minek? hogy elhatalmasodjon rajtam egy érzés, tudván azt, hogy soha nem lesz ez másképp. ha az ember nem kaphat meg valamit, értékesebbnek találja, minden percre ajándékként gondol. viszont ha megkapja? elkönyveli, hogy az övé, s többé nemlesz soha olyan varázsa. nemtudom, mit tennék, ha megkaphatnék valakit akire évek, napok, hetek vagy kitudja mennyi idjeje várok. megmaradna ugyanaz az érzés? meg erösebb lenne? vagy épp ellenkezöleg, nem érezném különlegesnek, csalodnék. magamban, az emberi természetben.

nemtudom.

2008. szeptember 9., kedd

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,
korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,
szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek,
de te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek.
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak,
ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy.

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.
S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél,
nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.

2008. szeptember 4., csütörtök

Hát ezis egy dolog,
Ugye te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nemvagyok olyan...

kezdem megszokni, hogy éjjel egykor még egyáltalán nem vagyok álmos, söt még a hajnali orákban se... sorra történnek dolgok, én meg csak probálom felfogni az eseményeket, elég lassu folyamatnak bizonyul. lehet csak szokásom szerint én teszem bonyorultabbá a dolgokat amik valojában egyszerüek. az embereket nemlehet kiismerni. mindig látok valami ujat, helyzeteket, gondolatokat és megnyilvánulásokat amiket sosem hittem volna. ha ismersz valakit, könnyebb észrevenni hogyan fog reagálni a másik, viszont sokszor tesz az ember még saját magának is meglepönek tüno dolgokat...mindenestre elég sok ember van a környezetemben akit nem értek. talán nem is kell. egyáltalán, miért kellene nekem megértenem bárkit is?

2008. szeptember 1., hétfő


régota ismerem, de mégis minden egyes alkalommal furcsa érzés mikor meghallgatom. a tört ritmus, a hegedu, az alakzatok, a szinek amelyek elöttem vannak...

2008. augusztus 29., péntek

As I walk on
This wicked world
Searchin' for light in the darkness of insanity.
I ask myself
Is all hope lost?
Is there only pain and hatred, and misery?

And each time I feel like this inside,
There's one thing I wanna know:
What's so funny 'bout peace love & understanding?
What's so funny 'bout peace love & understanding?

And as I walk on
Through troubled times
My spirit gets so downhearted sometimes
So where are the strong
And who are the trusted?
And where is the harmony?
Sweet harmony.

Cause each time I feel it slippin' away, just makes me wanna cry.
What's so funny 'bout peace love & understanding?
What's so funny 'bout peace love & understanding?

So where are the strong?
And who are the trusted?
And where is the harmony?
Sweet harmony.

Cause each time I feel it slippin' away, just makes me wanna cry.
What's so funny 'bout peace love & understanding?
What's so funny 'bout peace love & understanding?
What's so funny 'bout peace love & understanding?

ez minden

2008. augusztus 25., hétfő

felvilágositottak, pontosabban azelott is tudtam, de mégis jobb mastol hallani azt amin változtatni szükséges. végre az üres semmitmondo egyszavas lerendezések helyett normalis tanácsokat és érveket kaptam. köszönöm. és igyekszem. nem a megfelelési vágy hajt, sem pedig a tökéletesség hajkurászása. magam miatt teszem. s máris jobb. sokkal jobb.

2008. augusztus 17., vasárnap

Furcsa érzéseim vannak, nemtudom, hogy mi a normális es mi nem. Magam sem értem néha... pontosabban eleg gyakran mostanában.

2008. augusztus 12., kedd

kezd a nemletezom is tele lenni. tul sok ember itthon, legszivesebben akkor jonnek haza ha mar minden rendben van es mindenki lenyugodott. nemtudok fel percre magamra maradni, gondolkodni, zenet hallgatni, vagy barmit tenni, mert vagy jon valaki, vagy epp nekem kell valamiert lemennem, ha meg el akarok menni ebbol a kaoszbol, jonnek az ertelmetlennebbnel ertelmetlenebb mondatok.

megjott a kedvem a fotozashoz. most legszivesebben elmennek es fenykepeznek valamit. helyette itt ulok es nezem az orat, hogy eltelt egy ujabb nap es nemcsinaltam semmit. senkivel nem talalkoztam aki fontos lehet, es alig beszeltem par emberrel. es ha mar itthon kell ulnom, legalabb jutna idom magamra kicsit. rendbeszedni a gondolatokat, kitalalni nehany dolgot, vagy csak megcsinalni azokat a dolgokat amiket mar reg szerettem volna.
valahogy nemhoz lazba a butorfestes, a kamra kipakolas, vagy a butortologatas.

lekell mennem par percre levegozni mer ha nem bekattanok...


2008. július 31., csütörtök

-lelkifroccs-

hazajöttünk, szép volt. szabadnak éreztem magam. talán már tul szabadnak. nemtudom kezelni a helyzetet. képtelen vagyok. tényleg a pillanatnak eltem, de valahogy nem érzem jol magam. lekellene csillapodni. lassan közeleg a szulinapom ami nem változtat semmin, maximum mindenkinek az orra ala dughatom a személyim, hogy igen nagykoru vagyok.

2 hetig külön világban éltünk. egy olyan világban ahol mindent szabad, ahol kapsz ingyen sört ,ahol nem nézik hogy vagy felöltözve, ahol mindenki barátságos, ahol leülsz es beszélgetsz olyanokkal akiket nem ismersz, ahol bezuhannak a sátradba hajnaban, ahol rengeteg ember van:

magyarországi aki felesegül akart venni,Sanyi aki bort vett nekünk, kisgyerek aki sört hozott, humoristak, 16 éves punkerek, pár orás ismerosok,party barátok, rég nem latott ismerosok, igaz barátok, részegek, jozanok, politikusok,zenekarok...

kimostam a ruhaim, megszáradt a sátram.

menjünk vissza.

2008. július 14., hétfő



mar csak par ora es indulunk

2008. július 12., szombat

a tegnappal ellentetben ma faradtnak erzem magam, es ha nem sajnalnek ennyi idot az alvasra, most ataludnam az egesz napot. nemtudok mihez kezdeni magammal, mar agyalni sincs energiam. tele vagyok otletekkel, tervekkel, gondolatokkal, de ettol meg nem erzem magam jobban. ugy varom a hetfot mint ahogy soha eddig. sok ismeros, baratok, zene, programok, a pillanatnak elhetek.
a mai nap meg ugyanolyan lesz mint a tobbi. leszamitva, hogy vegre raszanom magam, hogy filmet nezzek, illetve toltok zeneket, es megint megszunik a kulvilag par percre. este meg johet a mar mar kotelezo modon beiktatott terasz, banya kombinacio.

szeretem a nyarat

: : summerlove: :



feeling... no igen... kosz csilla kosz :)

summertime

2008. július 11., péntek

hold my hand

:: a million pieces broken, a million secrets unspoken ::
Toroltem az osszes bejegyzesem. Lezarult egy korszak. Most valami mas jon, hogy ez jobb lessz e mint volt nemtudom, de hatarozottan felszabadultabbnak erzem magam.
Hetfotol megkezdodik a nyar, indulunk Tusvanyosra aztan Felszigetre, vegre a napjaim nem a teraszon vagy a banyaban valo semmi osztasbol fognak allni.
Rajottem, hogy szeretek koran felkelni,zenevel a fulben, a kulvilagot par percre kizarva setalni. A ma reggelt igy kezdtem, meg csak 3/4 kilenc, de mar ugy erzem mintha del lenne. A winampban Colorstar muzsikal, nemsokara latom is oket ha minden igaz felszigeten hajnali 4 korul.

menjunk mar.