2008. augusztus 29., péntek

As I walk on
This wicked world
Searchin' for light in the darkness of insanity.
I ask myself
Is all hope lost?
Is there only pain and hatred, and misery?

And each time I feel like this inside,
There's one thing I wanna know:
What's so funny 'bout peace love & understanding?
What's so funny 'bout peace love & understanding?

And as I walk on
Through troubled times
My spirit gets so downhearted sometimes
So where are the strong
And who are the trusted?
And where is the harmony?
Sweet harmony.

Cause each time I feel it slippin' away, just makes me wanna cry.
What's so funny 'bout peace love & understanding?
What's so funny 'bout peace love & understanding?

So where are the strong?
And who are the trusted?
And where is the harmony?
Sweet harmony.

Cause each time I feel it slippin' away, just makes me wanna cry.
What's so funny 'bout peace love & understanding?
What's so funny 'bout peace love & understanding?
What's so funny 'bout peace love & understanding?

ez minden

2008. augusztus 25., hétfő

felvilágositottak, pontosabban azelott is tudtam, de mégis jobb mastol hallani azt amin változtatni szükséges. végre az üres semmitmondo egyszavas lerendezések helyett normalis tanácsokat és érveket kaptam. köszönöm. és igyekszem. nem a megfelelési vágy hajt, sem pedig a tökéletesség hajkurászása. magam miatt teszem. s máris jobb. sokkal jobb.

2008. augusztus 17., vasárnap

Furcsa érzéseim vannak, nemtudom, hogy mi a normális es mi nem. Magam sem értem néha... pontosabban eleg gyakran mostanában.

2008. augusztus 12., kedd

kezd a nemletezom is tele lenni. tul sok ember itthon, legszivesebben akkor jonnek haza ha mar minden rendben van es mindenki lenyugodott. nemtudok fel percre magamra maradni, gondolkodni, zenet hallgatni, vagy barmit tenni, mert vagy jon valaki, vagy epp nekem kell valamiert lemennem, ha meg el akarok menni ebbol a kaoszbol, jonnek az ertelmetlennebbnel ertelmetlenebb mondatok.

megjott a kedvem a fotozashoz. most legszivesebben elmennek es fenykepeznek valamit. helyette itt ulok es nezem az orat, hogy eltelt egy ujabb nap es nemcsinaltam semmit. senkivel nem talalkoztam aki fontos lehet, es alig beszeltem par emberrel. es ha mar itthon kell ulnom, legalabb jutna idom magamra kicsit. rendbeszedni a gondolatokat, kitalalni nehany dolgot, vagy csak megcsinalni azokat a dolgokat amiket mar reg szerettem volna.
valahogy nemhoz lazba a butorfestes, a kamra kipakolas, vagy a butortologatas.

lekell mennem par percre levegozni mer ha nem bekattanok...