azthiszem észrevettem, hogy csak akkor irok amikor valami nagyon szar vagy nagyon jo. jelenleg nemlatom a fenyt az alagut vegen, habar tudom hogy igyis ugyis lesz valami, de a turelem nem az en mufajom. valtoznek, valtoztatnek.... annyi otlet kavarog bennem megsem tudok semmit csinalni, mert lekell erettsegizni ugyebar meg még egy tengernyi dolog utána. rég éreztem ekkora terhet a vállamon, s nem azért mert annyira félek az egésztol, hanem mert egyszeruen unom. sok dolog nemis hagy nyugodni mostansag, s azthiszem nemelyeknel valos okom is van aggodni. en nemtudom mit csinalok rosszul, de ha valami fasza, szinte meg aznap jon valami ami elcseszi az egeszet.
mindezek melett hianyerzet is jellemzi ezeket a napokat, probalok jokepet vagni mindenhez, es nem szetcsuszni de egyre nehezebben megy. foleg most, mikor ugyerzem nagyobb szuksegem lenne valakire mint hinné.
minden konnyebbnek latszik majd ket honap mulva... ugye?

megint lezarulni keszul valami. megint elerkeztem ahhoz a ponthoz, amikor nincs valasztas, sot mi tobb nem tethetek semmit. igen valtozas. ez most az lesz. kivulbelul. nem fogadok meg semmit, es nem bocsajtkozom igeretekbe, de van nehany dolog amiket muszaj lesz merlegelnem. ez ugy vonatkozik a kapcsolatokra, a viselkedesre, mint a kulsosegekre. sosem hittem a realizmusban, sot mindig annak a hive voltam hogy jobb a dolgokat idealizalni, pontosabban inkabb konnyebb, most megis ugy erzem ideje annak latnom a dolgokat amik valojaban. szinte minden mindig kiszamithato, ha ugy vesszuk, csak nem igazan torodunk azokkal a jelekkel, amik olyan dolgot mutatnak, amivel serulhetunk.
harom honapom van arra, hogy ne csesszem el teljesen, vagy legalabbis reszlegesen. utana, meg... bar tudnam.

kaoszvan.

megint irok. na nem mintha valami annyira fontos dolog tortent volna azota...
megvolt a maturandusz, szep volt, jo volt, szivesen vegigcsinalnam megegyszer. talan kicsit osszehozta a tarsasagot, habar meg mindig ketelkedek egy-ket emberben. nem igazan erek dolgokat, magamban se, de en ugy talalom logikusnak, hogy ha valaki rendes velem, azzal en is az leszek, vagy legalabb a minimalis joindulat megvan bennem iranta. azthiszem ez az idezet a legtalalobb ide:

::viperafeszek::

"teljesen mindegy, hogy a kiujjad nyujtod, vagy az egesz karod, megmarnak es akkorsem lesz jobb ha kapalozol akkorsem ha nem mozdulsz. legfeljebb egy ido utan halottnak neznek"

azthiszem, tul sokat kell meg valtoznom, ahhoz, hogy megtudjak erteni nehany dolgot, es leplezzem az igen magasfoku naivitasom.

szokasos vasarnapi hangulat. habar nemis annyira borzaszto ez mint altalaban. jo kis jazz szol, van egy uveg colam meg egy kis borom, s par filmem aminek neki is allok mindjart. a filizofiai esszé meg ráér. most a hangulat lényegesebb. egész jol elvagyok, ahhoz kepest, hogy nem történik semmi. habar nemtudom minek kellene tortennie, vagy mire varok egyaltalan. talan arra, hogy gyorsan, minnel gyorsabban teljen az ido, legyen vege az egesznek, meg legyen nyar. nem semmi bajom a teli idoszakkal, csak ne lenne ilyen iszonyatosan hosszu, hideg, es lehangolo. mindenestre ezen meg nemtudok valtoztatni, ugyhogy ezis megint felesleges szocseples, mint a bejegyzeseim nagyresze...

ide sem irtam jo reg. nem azert mert nem lett volna mit, vagy idohiany lepett volna fel, inkabb egyszeruen nem volt kedvem.

kozben eltelt egy ev. epp ma gondoltam vissza milyen is volt 2008. sok dolog tortent, talan ebben az evben tapasztaltam a legtobbet. ugy poztivat mint negativat. sok barati es masfajta kapcsolatom megszakadt, masok elkezdodtek. azt viszont nem ertem, miert hiszi azt mindenki, hogy ha atlepunk egy evet, valami valtozni fog. ugyertem, a valtozasoknak semmi kozuk ahhoz, hogy eppen milyen evet irunk. barmikor el lehet kezdeni ha az ember valtozni vagy valtoztatni akar.

szilveszterrol annyit, hogy jo volt. talan a nem alvasok tomkelege kozrejasztik, hogy meg csak 10 ora de ragad le a szemem, s mar a teas bogret is alig birom tartani.

a heten meg nemvoltam sehol, sulin kivul. na nem mintha ez olyan kulonleges lenne, hogy blogot kellene vezetnem rola. egyszeruen csak furcsa, hogy nehany megszokott emberen kivul nem lattam senkit. hianyzik, habar a semmi osztasa helyett ami az alkalmak legtobb reszeben folyik, jobban esik itthon punnyadni, megnezni egy par reg latott vagy nemlatott filmet, elszivni egy cigit, es nem foglalkozni semmivel.