megint lezarulni keszul valami. megint elerkeztem ahhoz a ponthoz, amikor nincs valasztas, sot mi tobb nem tethetek semmit. igen valtozas. ez most az lesz. kivulbelul. nem fogadok meg semmit, es nem bocsajtkozom igeretekbe, de van nehany dolog amiket muszaj lesz merlegelnem. ez ugy vonatkozik a kapcsolatokra, a viselkedesre, mint a kulsosegekre. sosem hittem a realizmusban, sot mindig annak a hive voltam hogy jobb a dolgokat idealizalni, pontosabban inkabb konnyebb, most megis ugy erzem ideje annak latnom a dolgokat amik valojaban. szinte minden mindig kiszamithato, ha ugy vesszuk, csak nem igazan torodunk azokkal a jelekkel, amik olyan dolgot mutatnak, amivel serulhetunk.
harom honapom van arra, hogy ne csesszem el teljesen, vagy legalabbis reszlegesen. utana, meg... bar tudnam.

kaoszvan.