ugyérzem kell irnom. bár semmi érdekes nem történt mostanában, mégis van valami ami arra késztet, hogy irjak. tudom sok ember csalodott bennem, vagy meglepödött azon, ami valojában én vagyok, csak sose mutattam ki. rengeteg oldalam van. rengeteg féle képpen tudok reagálni helyzetekre, még néha én sem igazán vagyok tisztában azzal mit miért csinálok

emlékek. bár tudom, hogy nemkellene ezt hallgatnom, mégis olyan jo átadni magam egy érzésnek, egy pillanatnak az életembol, aminek tudom, ugysem lesz soha olyan vege amilyet szeretnék. vagy talán nem is kell olyan vége legyen, nem tudhatom mindig mi a jo nekem. pillanatokra, orakra megkaphattam valakit, megsem lett soha az enyem. tudom, hogy barmikor atelhetem ugyanezt. de minek? hogy elhatalmasodjon rajtam egy érzés, tudván azt, hogy soha nem lesz ez másképp. ha az ember nem kaphat meg valamit, értékesebbnek találja, minden percre ajándékként gondol. viszont ha megkapja? elkönyveli, hogy az övé, s többé nemlesz soha olyan varázsa. nemtudom, mit tennék, ha megkaphatnék valakit akire évek, napok, hetek vagy kitudja mennyi idjeje várok. megmaradna ugyanaz az érzés? meg erösebb lenne? vagy épp ellenkezöleg, nem érezném különlegesnek, csalodnék. magamban, az emberi természetben.

nemtudom.

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,
korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,
szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek,
de te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek.
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak,
ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy.

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz,
álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz.
S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél,
nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.

Hát ezis egy dolog,
Ugye te sem gondolod komolyan?
Aludni kéne,
De tudod, hogy nemvagyok olyan...

kezdem megszokni, hogy éjjel egykor még egyáltalán nem vagyok álmos, söt még a hajnali orákban se... sorra történnek dolgok, én meg csak probálom felfogni az eseményeket, elég lassu folyamatnak bizonyul. lehet csak szokásom szerint én teszem bonyorultabbá a dolgokat amik valojában egyszerüek. az embereket nemlehet kiismerni. mindig látok valami ujat, helyzeteket, gondolatokat és megnyilvánulásokat amiket sosem hittem volna. ha ismersz valakit, könnyebb észrevenni hogyan fog reagálni a másik, viszont sokszor tesz az ember még saját magának is meglepönek tüno dolgokat...mindenestre elég sok ember van a környezetemben akit nem értek. talán nem is kell. egyáltalán, miért kellene nekem megértenem bárkit is?

régota ismerem, de mégis minden egyes alkalommal furcsa érzés mikor meghallgatom. a tört ritmus, a hegedu, az alakzatok, a szinek amelyek elöttem vannak...