kezd a nemletezom is tele lenni. tul sok ember itthon, legszivesebben akkor jonnek haza ha mar minden rendben van es mindenki lenyugodott. nemtudok fel percre magamra maradni, gondolkodni, zenet hallgatni, vagy barmit tenni, mert vagy jon valaki, vagy epp nekem kell valamiert lemennem, ha meg el akarok menni ebbol a kaoszbol, jonnek az ertelmetlennebbnel ertelmetlenebb mondatok.

megjott a kedvem a fotozashoz. most legszivesebben elmennek es fenykepeznek valamit. helyette itt ulok es nezem az orat, hogy eltelt egy ujabb nap es nemcsinaltam semmit. senkivel nem talalkoztam aki fontos lehet, es alig beszeltem par emberrel. es ha mar itthon kell ulnom, legalabb jutna idom magamra kicsit. rendbeszedni a gondolatokat, kitalalni nehany dolgot, vagy csak megcsinalni azokat a dolgokat amiket mar reg szerettem volna.
valahogy nemhoz lazba a butorfestes, a kamra kipakolas, vagy a butortologatas.

lekell mennem par percre levegozni mer ha nem bekattanok...